[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
Nálam tuti nem vagy gyávább...-mondta kicsit elnevetve a dolgot-Ja ha nem lennék gyáva akkor már Jonahval is másabb lettem volna és Rennel is egyből beszéltem volna...-gondolta
|
Satomi:Hát,remélem.-mosolyodik el
Ren:*meghallja a hangjukat,felül,de nem tudja,hogy utánuk szóljon-e*
|
Az a disco előtt mennek el,ahol az előbb Ren is ment.*-Egy idő után csak hozzászoksz...meg amúgy sincs senki, aki ne félne vmitől...egyáltalán nem vagy gyáva nyúl szerintem...-mondta
|
Satomi:Igen,kutya bajom.-mosolyog-Ahhoz képest,hogy mekkora erőm lett hírtelen...Még mindig gyáva nyúl vagyok,mintha nem egészen fogtam volna fel még,mi vagyok...-mondta elgondolkozva,és követte Pen-t
Ren:*fogja magát és elfekszik,hírtelen nagy fáradtság tör rá*-Lehet hogy ma is itt alszom...Mint régen.-gondolta
|
De mostmár jól vagy?-kérdezte miközben mentek egyenesen nagyon nem is figyelve merre haladnak.-Talán igaza lenne Jonahnak?Tényleg az az igazi Pen,aki akkor voltam?Nem! Én soha többé nem fogok olyan lenni...nem akarok olyan lenni...de most vajon mit gondolhat Ren?-gondolkozott közben el
|
Satomi:Úgy volt,hoy elmegyek...Szóval Yuki-hoz,de a rövidebb úton akartam menni,ami sötét utcákon és sikátorokon visz át,amiktől finoman szólva be tudok ijedni.Megijedtem valamitől,és elájulhattam,amikor felébtredtem,meghallottam a hangokat,úgyhogy oda mentem.-mondta
Ren:*teljes csendben baktat az utcán,de nem is nézi,merre megy,aztán amikor hírtelen megáll és felnéz,egy ismerős épületet pillant meg,egy discot*-Mennyit buliztunk itt...Még Vinny-vel...Akkor még semmire sem volt gondunk.-sóhajtott fel,és önkéntelenül visszaemlékezett a régi időkre-Hányszor estem-keltem ezen az úton...Satomi,Vinny és Yuki hárman is alig bírtak hazavinni...Hol van már az a Ren?Olyan régen volt,mintha soha meg sem történt volna,csak egy régi álom lenne...-gondolta,aztán eszébe jutott Pen-Hol ronthattam el ennyire...?Az egész életemet elrobntottam volna?-ült le lassan egy padra,és az élet nagy kérdésein elmélkedett
|
Amúgy hogy kerültél ide?-kérdezte miközben távolodtak a háztól
|
*követi Pen-t,lassan kisétálnak a házból*
|
Kicsit elmosolyodott, amikor látta,hogy Satomi jobban lett majd körbenézett.-Hmm...tényleg jobb ha innen elmegyünk-mondta majd felállt
|
Mindennél többet jelentett nekem....-motyogta,majd pár másodperccel később leeresztette a lábait,amikor már jobban érezte magát
|
Oh...-mondta mostmár minden világos hangon és az egyik kezét rárakta Satomi vállára-Nagyon szeretted azt a fiút...-mondta
|
Csak...Csak eszembe jutott megint...Vinny...-motyogta
|
Mi a baj?-látja Satomin,hogy vmi baja van és kicsit aggódva néz rá
|
Értem...-mondta,és próbálta elhessegetni a feltörekvő emlékeket,de nem sikerült,úgy érezte,mintha megint több ezer sebből vérezne,és majd szétesne,a lábait felhúzza,és magához szorítja
|
Ha szerelmes vagy akkor csodálatos,de amikor kiábrándulsz belőle és rájössz milyen is ő, akkor át tud változni pokollá...én is ezért költöztem el...nem bírtam tovább vele élni és azóta nem is láttam őt...mostanáig...-mondta
|
Értem.-mondta,és próbálta elképzelni,milyen lehetett a ház még azokban az időkben,aztán elgondolkoozott,és leült Pen mellé-És...Milyen együtt élni valakivel?-kérdezi
|
Régen itt laktam...kb úgy 100 éve-mondta-Jonahval együtt, de aztán én elköltöztem és utána nem tudom mi lett ezzel a házzal-mondta
|
Óvatosan lépkedve és nézegetve követi Pen-t,mintha attól félne,hogy a régi ház egy erősebb mozdulattól is rájuk omolhat-M?i ez a hely,Pen?-kérdezi
|
Rendben-mondta majd besétáltak a házba. A ház a szemében átváltozott újra arra az állapotra, amikor utoljára látta. A bútorok csillogtak, szinte újak voltak, a huzat a garnitúrán gyönyörű mintában volt. A fal frissen festett és a képek akkoriban modernnek számítottak. A folyosón lévő törött tükörbe belenéz ahol saját magát látja régi ruhában, feltűzött hajjal. Besétál a nappaliba, majd leült a kanapéra, ahol most egy műanyag fóliával betakart régi kanapé áll.-De szerettem régen itt lenni-mondta
|
Rendben-mondta majd besétáltak a házba. A ház a szemében átváltozott újra arra az állapotra, amikor utoljára látta. A bútorok csillogtak, szinte újak voltak, a huzat a garnitúrán gyönyörű mintában volt. A fal frissen festett és a képek akkoriban modernnek számítottak. A folyosón lévő törött tükörbe belenéz ahol saját magát látja régi ruhában, feltűzött hajjal. Besétál a nappaliba, majd leült a kanapéra, ahol most egy műanyag fóliával betakart régi kanapé áll.-De szerettem régen itt lenni-mondta
|
[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
|