[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
Pen:Igen...-mondja összezavarodva
Noah:De eddig nem égetett, most égetett meg először?
Pen:Igen...
Noah:Fogadjunk ez az apád műve!-utal Renjire felkapva a vizet és Renre néz
|
Ren:Észreveszi hogy Pen az árnyékba ugrik a nap elől,odamegy hozzájuk-Éget a nap?-lepődött meg
Satomi:Elhúzza Kazuki kezét a nyakáról,észreveszi a fekete jelet ami a harapásból alakult.-Te tetkót varrattál?-vág furcsa képet,mivel nem tudja hova tenni
Kazuki:Ezt nem rám varrták,és nem is tetkó...-nyögött fel amikor Satomi hozzáért a lüktető jelhez
Satomi:Elkapja a kezét.-Akkor mi ez?-kérdezi
Sayuri:Odasétál Satomi-hoz és Kazuki-hoz.-Ez Renji harapásából alakult ki.
Kazuki:Sayuri asszony...Meg fogok halni?
Sayuri:Azt hittem,de nem...Ez a jel mást jelent,nem halált.
|
P:Szerintem most jobb,ha magukra hagyjuk őket...
N:Várjunk még, az a srác titkol valamit
P:Miből gondolod?
N:Vérfarkas vagyok,szerinted honnan gondolom?
P:De ez már nem a mi ügyünk!-mondta miközben a nap kibújt a felhők közül-Áuu-nyögött és az árnyékba ugrott
N:Mi történt?
P: A nap...megégetett...
N:De erre nem vagy immunis?
P:Én is úgy tudtam...valami itt nem stimmel-gondolkozott el |
Satomi:Kazuki-ra néz,észreveszi hogy valami baj van,odalép hozzá.-Mi a baj Kazuki?-kérdezi
Kazuki:Semmi.-hazudta a fájdalomtól rekedtes hangon,de nem nézett Satomi-ra
|
Satomi:*elengedik egymást Sayuri-val,ő is Ren-re néz*
Ren:*szó nélkül odarohan Sayuri-hoz és átöleli,nagy lelkességében fel is kapja a földről,úgy hogy észre sem veszi*-Anya...-motyogja
Sayuri:Kisfiam....-mondta halkan,miközben ölelte,majd amikor Ren letette,felágaskodott és kisimította a fia haját az arcából-Már megint nőttél.-mosolygott
Kazuki:Egyik kezét a nyakára tapasztja,a másikat összeszorítja.A tenyere alatt a seb a nyakán feketedni kezd,megnagyobbodik,már nem is harapás alakú,egy furcsa mintát formáz ki.
|
Meglepően néz az anyjukra.-El sem hinném,hogy ő az anyjuk...-gondolkozott el és kicsit hátrébb lépett majd a bátyja mellett termett. |
Sayuri és Kazuki mire odaérnek,már sehol sem látják Renji-t,csak az ittlétének nyomait tudják felfedezni.
Satomi:Anya!-kiált fel örömében és a szőke,meglepően fiatalnak tűnő nőhöz rohan hogy a nyakába ugorjon
Sayuri:Satomi!-ölelte magához boldogan,majd lánya feje felett Ren-re pillantott
Ren:Eszébe jut a legutóbbi kudarcba fulladt találkozása az anyjával,hogy milyen rémesen viselkedett.Szégyellte magát,lesütötte a szemeit.
Kazuki:Ren!Illene idejönnöd z anyukádhoz.-mondta kicsit megrovóan,de hírtelen valami éles fájdalom hasított a nyakába,ami fájdalmasan lüktetni kezdett.
|
Hitetlenül körbenéz,de nem látja.-na végre hogy elment-gondolja és sóhajt egyet |
Naomi:Renji-re akar pillantani,de az már nincs ott.Egyik pillantról a másikra tűnt el nyomtalanul,a követői sem tudják,hol keressék,ezért lassan oszolni kezdenek különböző irányokba.
Satomi:Visszavonult...-mosolyodott el
Ren:Csak egy csatát nyertünk meg.-sóhajtott fel
Satomi:Újra.-tette hozzá-Egy szép napon pedig...Örökre legyőzzük.
|
Megkönnyebbülve látja,hogy jól van Ren, majd Renjiék felé tekint.-Nem akarja már feladni?-gondolta
|
Ren:Huzakodva ugyan,de beleharap Satomi-ba,és nagyokat kortyol a véréből.A sebei mind begyógyulnak,feltöltődik energiával,és érzi hogy az ereje is nő.Hátraugrik hírtelen Satomi-tól,és lenyalja a maradék vért a szája széléről.-Már megint...Megint úgy éreztem,hogy nem tudok leállni.-gondolta-Köszönöm.-mondta Satomi-nak
Satomi:A seb szép lassan beforr a nyakán,visszaengedi a haját,majd Renji-ék felé néz.
Renji:Hogy én visszavonulni?-kapja fel kicsit a vizet-Soha...
Naomi:Hmm...-mosolyodik el kissé gúnyosan
|
Elengedi Ren-t és egy picit hátralép,hogy békén hagxja őket,ameddig iszik.-Vajon haragszik még rám-jut eszébe a veszekedésük |
Ren:Soha jobban.-mondta és kicsit elmosolyodott,de kicsit szédült a vérveszteségtől
Satomi:Odaér ozzájuk.-Terashima Ren!-mondta kicsit mérgesen-Mikor ittál utóljára?És megbeszéltük,hogy nincs hősködés!
Ren:Nyugi Satomi.Jól vagyok.
Satomi:Hazudsz.Látom rajtad hogy rég ittál,és most sok vért vesztettél.-mondta,és eltűrte a haját a nyakából
Ren:Elfordítja Satomi-tól a fejét-Tudod,hogy utálom ezt csinálni.
Satomi:Én sem élvezem,de nem akarom hogy meghalj te híg agyú.-mondta
|
Az arcán a vágás már beforrt csak egy kis vér emlékeztet rá. Amikor odajön hozzá Ren kicsit pihegve bólint- de te jól vagy?-kérdezte aggódva és nem merte átölelni,mert látta,hogy fáradt,inkább belekarolt,hogy támogassa |
Ren:Szerez pár sérülést a Renji követőivel szembeni harcban.A ruhája átvérzik,a sebei viszont elkezdenek gyógyulni mire az utolsó vámpírt is megöli.A gyógyulása sok energiát elvesz tőle,de még így is elég lassú,mivel már rég ivott vért.De ezzel mit sem törődve megy tovább Pen-hez,a vérveszteségtől kicsit szédelegve.A zombik félreállnak az útjából,de Ren pár vágással végez velük.-Jól vagy?-kérdezte Pen-t,amikor odaért hozzá
Satomi:Ezt meg hogy csináta Pen?-lepődött meg,majd amikor az utolsó rátapadt zombival is végzett,elindult feléjük-Ren-nek szüksége van a véremre a gyógyláshoz.-gondolta
Renji:Milyen kis bölcs lettél hírtelen.-mondta savanyúan Naomi-nak
Naomi:Nem veszi figyelembe Renji csipkelődsét,gúnyos mosollyal néz fel rá-Lásd be Renji...Ezúttal bizony kudarcot vallottál...Még nem késő visszavonulni.
|
Mennyi van még belőlük?-gondolkozik miközben sorra öli őket és kezd fáradni. Egyre többen vannak és tapadnak rá,mint a piócák. Fenébe fogyjatok má el-dühösödik és elkezd izzani a bőre,így ha valamelyik hozzáér megégeti magát és elmegy ijedtében-hmm hát ezt meg hogy csináltam?-gondolja |
Satomi:Ezek sosem fogynak el?-mérgelődik,miközben sorra öli meg a gyenge zombikat
Ren:Hírtelen kékes fény veszi körbe az öklét,miközben egy utolsó ütésbe belesűrítette szinte minden maradék erejét.A fal apró darabokra hullott,majd teljesen eltűnt,Ren pedig tovább rohant Pen és Satomi felé.
Renji:Ostoba kölyök...-morogja kissé vicsorítva,majd Ren útjába állított ey újabb csettintéssel pár erősebb vámpírt,akiknek Ren tétovázás nélkül nekiment.
Naomi:Nyugisan sétál oda Renji-hez,mintha csak egy lazulós kéjutazáson lennének.-A fiad hasonlít rád...Közben mégis teljesen más,mint te.-mondta
|
Sorra öli meg az ijjával őket meg puszta kézzel.-Ezek egyáltalán nem erősek...csak arra jó,hogy ne unatkozzunk-gondolta majd áttörve a követőkön Ren felé tekint de a követők nem hagyják őt békén-Szálljatok már le rólam-löki őket le magáról. Az egyik követő megvágja az arcát. Erre dühbe gurul és sorra mészárolja őket |
Renji:Lassa Pen felé fordítja a fejét,majd elröhögi magát,mintha még sosem tartott volna még semmit ilyen vccesnek.Csettintett a követőinek,akik Satomi-ra és Pen-re támadtak.
Ren:Oda akar rohanni hogy megvédje őket,de Renji egy falat von fel,ami ott tartja,amit hiába püföl Ren teljes erejéből,egy karcolás sem keletkezik rajta.
Renji:Most ne velük foglalkozz,Ren!-mondta unott hangon,de hiába,de Ren továbbra is csak a falat verte,már véres volt a keze.
Satomi:Előránt két tőrt,amikkel lekaszabolja a rá támadó zombikat.-Még jó,hogy csak ezeket a gyenge izéket küldte ránk.-gondolta
Naomi:Ezzel me mi lehet Renji célja?-gondolta-Mért azokat a félre sikerült vámpírokat küldte rájuk?Sokkal erősebb követői vannak...Azok ott csak bábok.Nincs saját akaratuk sem.
|
Elege van mostmár Renjiből;- Fogadd már el,hogy ő nem olyan mint te,ő sokkal különb mint te...simán legyőzött volna...félsz tőle!-fakad ki belőle |
[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
|