[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
Pen:Beletúr a hajába,de gyorsan abbahagyja-Ennek múltkor sem volt jó vége..bár Renji most nincs itt..-gondolta
Jonah:-Naa azért kedvesebben is bánhatnál velem....-vigyorodik el
Noah:-Amikor együtt voltál Pennel,már akkor sem voltál a szivem csücske...-fintorog
Jonah:-Mégis összefogtál velem!-mondta nyugodt de egyben győzedelmes hangon |
Satomi:A meglepődöttségtől tátva marad a szája amikor felismeri Jonah-t.Kigúvadt szemekkel nézi a két fiút.-De hiszen...Hiszen ő...Meghalt...Vagy mégsem?-gondolta
Ren:Pen derekát öleli,közben teljesen megfeledkezik minden gondjáról,a külvilág teljesen megszűnik számára.
|
Pen: A nyakánál karolja át közben.- Milyen szerencsés vagyok,hogy ő van nekem...-gondolta
Jonah:Leveszi a szemüveget és kapusznit.-Jó újra látni-vigyorgott
Noah:-Bár elmondhatnám ezt én is...-mondta pokerarccal. |
Ren:Visszacsókol-Még mindig ugyanúgy remeg a lábam és kalapál a szívem mint amikor beleszerettem.Ha nem jobban...-gondolta
Satomi:Hát ő meg ki lehet?-gondolta,miközben próbált figyelni mindenre.Hogy észrevehetetlen maradjon,és hogy lásson és halljon is mindent.
|
Pen:Elmosolyodott és megcsókolta.
Noah:Idegesen tekintett körbe,mint aki érzi,hogy valaki figyeli hírtelen egy irányba nézett,ahonnan egy ferfi jött, napszemüveget és kapucnit viselt,nem lehetett felismerni. A fiú sóhajtott és várta,hogy az alak odaérkezzen. |
Ren:Sosem tudnék rád haragudni.-mondta miközben mélyen a szemébe nézett
Satomi:Hmmm...Ez érdekesen hangzik.-gondolta,miközben lapulva figyelte és hallgatta az eseményeket
|
Pen:Elmosolyodik és ő is átöleli.-Tartozom egy bocsánatkéréssel...amikor csak úgy elmentem és nem próbáltam megmagyarázni és ami még utánna történt...-mondta miután újra elengedte
Noah:Körbenéz és szimatol,de visszafordul és továbbmegy. Megáll egy fa tövében és előveszi a mobilját.-Igen...igen itt vagyok...rendben várlak...-majd lerakta és újra körbenézett. |
Ren:Újra magához öleli a lányt-Akkor én megvárom velede a napnyugtát.-suttogta
Satomi:Mozdulatlanná dermed,az illatát is másfelé viszi a szél-Mindig elárul a szemem.-fortyog magában
|
Pen: Elengedi.-Menjünk szerintem innen és sétáljunk egyet...ja igen,én jelenleg innen nem mozdulhatok hacsak nem árnyékból árnyékba ugrálok-neveti el magát.
Noah: Hírtelen megfordul,mert látta a villanást* |
Ren:Lehunyja a szemét és ő is átöleli Pen-t-Köszönöm...-mondta alig hallható hangon
Satomi:Sikerül vele lépést tartania,közben a mozgása ugyanolyan hangtalan marad.De a szeme villanása mégis elárulja.
|
Pen: Rossz érzése támad miközben látja Rent. Odalép hozzá és átöleli:- Ne hidd azt,hogy minden a te hibád,tudom,hogy Renji győzelmében a tested felett is volt részem,ami miatt bűntudatom is van...errol peldául nem tehetsz-próbálja nyugtatni.
Noah:Zavartan néz körbe,mert olyan érzése támad,hogy követik. Direkt sikátorokon és karingyolós úton megy. |
Ren:Mély levegőt vesz,miközben mindenért csak önmagát hibáztatja,akkora bűntuata van és annyira elszégyelli magát,hogy nem is mer ránézni senkire.
Satomi:Mivel nagyon kiváncsi,hova mehet Noah ilyenkor,időben elkezdi követni.-Kiváncsi vagyok,mit művel ilyenkor Pen bátyja.-gondolta,miközben észrevbetlenül Noah nyomában maradtI
|
Noah: Semmit nem szól,egyszer csak fogja magát és elmegy.
Pen:-Hát ő meg hova lett?-gondolta magában és közben szidta is,mer most Ren azt hiszi az ő hibája és így érekes arckifejezéseket öltött magára. |
Satomi:Egyenlőre nem tudni mi történt vele,de eddig semmi baja.-válaszolta
Ren:Kazuki-ra pillant.-Ez is csak az én hibám.-sttogta maga elé letörten
|
Pen: Kazuki jól van?-kérdezte Satomit, mert miközben ők beszélgettek, oda-oda pillantott.
Noah: Nem szól semmit, magában felidézi az egész jelenetet, amikor Renji itt volt, próbál rájönni miért égeti a nap a hugát.
|
Ren:Odamegy Penhez de nem szól semmit,próbál rájönni hogy mi ez az egész
Satomi:Észreveszi a feszültséget és a testvére fura hangulatát,ezért odasétál.-Mi a baj?-kérdezi,miközben mindig másra néz
|
-Ren! Ne figyelj rá,hogy mit mond...te nem tehetsz róla-mondta és közelebb akart lépni,de mivel Ren a napon állt,gyorsan visszahúzódott,amint megégette a nap-Inkább próbáljuk kitalálni mitől van ez-mondta |
Ren:Igaza van.-mondta furcsa hangon miközben ő is Pen-t nézte-De nem teljesen.Csak én...Mindenkire én hozom a bajt.Anyámra,a testvéremre,a barátaimra...És még rád is...
Satomi:Kazuki,mi van veled?-kérdezi aggódva miközben figyelte minden moccanását
Kazuki:Nem tudom...Mintha...Mintha sokkal erősebb lennék...Élesebbek a látásom,a hallásom és a szaglásom...
Satomi:Mi van ha Kazuki vámpírrá változik?-jut eszébe
Kazuki:Neki is ugyanaz jut eszébe mint Satomi-nak,elszörnyed a gondolatra.-Nem válhatok azzá,amire vadásztam egész életemben...-gondolta
Sayuri:Nem fáj semmid?-lép oda Kazuki,hoz,és a kezeit a vállaira téve lassan leültette egy padra-Pulzus normális,pupilla normális,szív,tüdő,reflexek rendben...-mondta egy kisebb vizsgálat után
|
Noah:-Ezek itt mind csak a bajt hozták rád Pen!- mondja, miközben a düh teljesen elöntötte, de idegesítően nyugodt hangon mondta
Pen:-Fejezd be, ők erről nem tehetnek!!-kezdett el veszekedni a bátyjával
Noah:-Pen vedd már észre, hogy te nem vagy itt jó helyen, mióta itt vagyok, csak a baj kerülgetett téged!
Pen-Úgy beszélsz, mint ő!-mondta csalódott hangon és Ren felé tekintett, bátyjától elfordítva a fejét, ezzel jelezve a vita végét-Nem lehet, hogy, amikor megvágott az egyik segítője Renjinek, az tett valamit?-gondolkozott
|
Ren:Nem tudom hogy képes-e ilyesmire.-mondta-Azt sem tudom,mit tett vagy mondott amikor...Amikor ő volt itt helyettem.
Satomi:Akkor mi lesz Kazuki-val?-kérdezi aggódva az anyját miközben hol Sayuri-ra,hol Kazuki-ra néz-És miért lett olyan a nyaka?
Sayuri:Nem tudom Satomi de mivel ez Renji műve semmi jóra nem számíthatunk...-mondta
Kazuki:Szaporán veszi levegőt,közben érzi hogy a testét egyre hatalmasabb erő járja át,az érzékszervei kiélesednek.Mindezt döbbent arccal,kitágult pupillákkal veszi észre magán.
|
[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
|