[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
Pen:Kisse meglepodve nezett Kazukira,egyaltalan nem szamitott ra,hogy fenn van-Jo reggelt!-koszont kisse halkan,mosolyogva
Jonah:A szemkozti falat nezte-Vegyel erott magadon te allat!-gyozkodte magat,de nem nagyon sikerul felallnia |
Kazuki:Épp végzett a zuhanyzással és egy törölközőt csavart a derekára.Egyáltalán nem látszott rajta,hogy este elég rendesen kiütötte magát.
Vinny:Kicsit ijedten áll Naomi előtt de sikerül összeszednie a bátorságát.-Miért?
Naomi:Mert téged küldött hogy megölj.-nevette el magát
|
Pen: Lassan kinyitja a szemeit majd kinéz az ablakon és látja, hogy virrad. Felül az ágyon és óvatosan nyújtozkodik, majd ránéz a mellette fekvő fiúra és elmosolyodik. Óvatosan kimászott az ágyból és összeszedte a ruháit. Kiment lopakodva, síri csöndben a fürdőbe.*
Jonah:Nekidől az ajtófélfának.*-Nem is egy...kettő...vámpír...-sóhajt-A francba, úgy látszik a kaja nem jön elém...-gondolkozott és becsukta az ajtót de nem bírt visszavánszorogni az ágyhoz,nekidőlt a falnak és lehuppant a földre. Nyöszörgött újra a fájdalomtól.
|
Naomi:Lassan elmerül a vízben,pár perccel később jön csak újra a felszínre.Kisétál a partra,már nem véres sehol,a víz a vérszagot is elvette.
Vinny:A fák mögül figyeli Naomi-t-Ő lenne az?Masashi Naomi?Ilyen pici?-gondolta
Naomi:Ahogy megérzi Vinny illatát,kicsit megrándul az orra,és a bal füle ahogy fülelni kezd.-Megvagy!-gondolta,miközben egy tőr fúródott a Vinny melletti fába.Olyan gyorsan dobta el,hogy szinte észre sem lehetett venni.
Vinny:Nagyot nyel.-Biztosan ő az.-gondolta
Naomi:Egy pillanat alatt Vinny előtt terem,igaz ő néz fel a fiúra,mégis nagyon lenéző a tekintete.-Renji újabb szolgája.-motyogta unottan miközben végignézett Vinny-n-Ráadásul kezdő...De még mennyire az.-mondta halkan elgondolkozva,majd felkapta a fejét és Vinny szemébe nézett-Mond,Renji-nek teljesen elment az esze?-kérdezte
|
Noah:Álmában elmosolyodik, és egy percre sem engedi el a lányt*
Jonah:Nagy nehezen felül, majd feláll.-Vért kell szereznem...-gondolta és lassan elkezdett kibotorkálni. Amikor kilépett, akkor megérezte,hogy nincs egyedül.- Ki lehet itt??Remélem valami ember, akiből ihatok is...-gondolta
|
Satomi:Csendben alszik tovább a fiúhoz bújva mint egy kiscica.Pár pillanatra mintha még dorombolna is.
Naomi:Sokféle szagot érez a tónál,de egyből feltűnik neki Satomi és Ren illata.-Őket is meg kell ölnöm.Nem fogok félmunkát végezni.Mágis csak Renji kölykei.-gondolta,majd belegázolt a vízbe hogy megszabaduljon a vértől
|
Noah:Elmosolyodik, amikor érzi,hogy a lány elaludt majd ő is egyből elaludt*
Jonah:Szaporán vette a levegőt, a keze a sebén volt, a szemeit összeszorította és nyöszörgött.-Vér...vér kell...-gondolta, de meg sem bírt moccanni
|
Satomi:Lehunyja a szemeit,lassan elalszik.Halkan szuszog,légzése és szívverése jobban lelassul mint az embereké.
Naomi:Csurom véresen jelenik meg a semmiből a tó előtt.Szemei csak résnyire vannak nyitva.Ahogy odaért a tóhoz,mintha minden elcsendesült volna körülötte.Felnéz a holdra,közben teljesen kinyitja a szemeit,majd elkezdi letörölgetni a vért az arcáról,amit aztán lenyal az ujjairól.-Több mint 100 év után...Végre jóllaktam.-gondolta,majd megmosta a kezeit és az arcát
|
Noah:-Mintha Pen elore tudta volna,hogy ez lesz...-gondolkozik mikozben a vihar mar csendesedik
Jonah:A kanapen fekszik a to melletti ures hazban. Nagy kinjai vannak a sebei miatt,amik meg nem gyogyultak be.-Vegzek veluuuuk-uvoltotte |
Ő is két kézzel öleli át Noah-t és szorosan hozzábújik.Lehunyja a szemeit,már nem is fél a vihar miatt.Teljesen megnyugszik.Halkan és elégedetten sóhajt fel,közben ő is rájön,hogy erre vágyott végig.
|
Mindkét karjával átölelte és becsukta a szemét. Rájött, hogy titokban várt arra, hogy a lány átjöjjön és átölelhesse, de ez csak most juott el a gondolataihoz.*
|
Igen.-válaszolt suttogva,majd ő is átölelte a fiút.Tényleg sokkal jobban érezte magát.Egy kicsit még jobban hozzábújt.
|
Latja a lanyon,hogy fel es egyik karjaval atkarolja es kicsit kozelebb huzza.-Jobb?-kerdezi suttogva |
A hangos dörgések miatt még mindig fél,ezért közelebb húzódik a fiúhoz.-Én viszont még mindig félek.-mondta,de így Noah mellett nyugodtabb lett,már nem félt annyira.
|
Nevet.-Semmi baj, elég nagy ez az ágy kettőnknek-mondta mosolyogva majd visszafeküdt az ágyba-Pen is félt régen a viharoktól, néha nekem kellett megvígasztalnom, amikor ketten voltunk otthon...-mondta majd mindkét karját újra a feje alá rakta.
|
Ránéz Noah-ra,halványan elpirul,ami a sötétben szerencséjére nem látszik.-Köszönöm.-mondta-Mindig féltem a vihartól.-vallotta be-Elég sok gondod velem.-neveti el magát-Pedig még nem vagyok itt olyan régóta.
|
Felriad es felul az agyan,amikor Satomu beront. Eloszor csak meglepodotten nezi a lanyt majd elkezd kacagni es alig birja abbahagyni*-Ez...ez csak egy vihar-mondja mosolyogva,miutan abbahagyja a nevetest.-De semmi baj,nyugodtan maradj-mondta kellemes hangon. |
Teljesen összezavarodott gondolatokkal alszik el miután átfordult az oldalára.Alig alszik egy másfél órát,a vihar zajaira riad fel.Mivel még sötét van,még jobban kijön rajta a vihar iránti félelme.Kiugrik az ágyból,és a legnagyobb villámlások alatt átrohan Noah szobájába.Szinte beront az ajtón,majdnem el is esik.Minden szó nélkül ugrik be mellé az ágyba,és egészen kicsire összehúzza magát.Olyan volt,mint egy félős kislány.Aztán hírtelen észbe kap.-Satomi,nem otthon vagy!Ez nem Kazuki vagy Ren ágya...A francba csakúgy berontottam és beugrottam az ágyába...Ki tudja mit hisz....-gondolta,és eléggé zavarba jön-Én...izé...-motyogta
|
Behunyta a szemeit, de az agya csak kattogott és nem bírt elaludni. Forgolódott, majd végül csak elnyomta az álom, de nem valami nyugodtan aludt.*
|
Becsukta ő is az ajtót majd bebújt az ágyba.Egy ideig a hasán feküdt és a falat nézte magával szemben,aztán átfordult az oldalára és behunyta a szemeit,de nem bírt elaludni.
|
[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
|