[1161-1142] [1141-1122] [1121-1102] [1101-1082] [1081-1062] [1061-1042] [1041-1022] [1021-1002] [1001-982] [981-962] [961-942] [941-922] [921-902] [901-882] [881-862] [861-842] [841-822] [821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [Korábbi]
Ren:Nem tudom...Azt mondta rosszul van és elküldött a nővérért...Azóta nem engednek be.-mondta
Satomi:Fél évvel ezelőtt azt mondtuk,2-3 hónap múlva vissza térünk...-gondolta-Nem hiszem,hogy tudnáém újra csinálni...
Yuki:Basszus,és holnap fotózás...-jutott hírtelen eszébe-Tuti nem fognak még kiengedni,és a munkákkal is pont most vagyok elhavazva...Á,ez totál csőd!-gondolta
|
P:Jobban kezdi érezni magát és a telefonját keresi elő. Elkezd telefonálni.-Jól vagyok...igen...a kódom...igen...tudom,majd értesítem...holnap???rendben...-lerakja és felsóhajt.-most mit tegyek-gonolkozik el
R:-ó értemmm...ja rólad mesélt Pen...upsz ezt nem kellett volna mondanom-neveti el magát-hogy van Pen?miért nem engednek be?
|
Ren:Terashima Ren.-mondta-Jah,öhm Satomi bátyja vagyok.-mondta,mert nem tudja,mit mondjon,ki ő
Satomi:*a rádióban egy fél évvel ezelőtti nagy sláger szólal meg,amire felkapja a szemét*-Ez meg?-figyeli leesett állal a rádiót,majd visszafordítja a szemét a kajájára,és komoly tekintettel eszik tovább,de lassabban-Nem hittem,hogy még emlékeznek...Ránk.-gondlta
Yuki:*a telója csörgésére ébred fel*-Igen?Én vagyok...Nem...Őőőő...Szóval tessék hívni a menedzseremet...Ő elmond mindent...Viszhall!-tette le sietősen,és ki is kapcsolta-Nem akarom,hogy bárki is megtudja...-lehunyta a szemét-Satomi-éknak is kellemetlen lenne,hát még nekem...De a legjobban...Kicsi Ren-nek.Igazából...Már nem is olyan kicsi...Lehert,hogy hozzám bizonyos értelemben sosem volt az.Hiába voltam 20,ő meg 14,ő mindiog sokkal érettebb volt nálam.Az igazat megvallva,én voltam az,aki görcsösen kapaszkodott az egészbe.Szükségem volt rá...Még mindig szükségem van rá.De ezt nem tehettem vele.El kellett löknöm magamtól,hogy élhesse a saját életét...És kettőnk közül én vagyok az,aki még mindig ugyanott tart,érzelmleg.-gondolta
|
R:-Szia...Pen huga vagyok Ronnie...és te?-kérdezte ugyanolyan gyanús tekintettel és le sem vette róla a szemét
P: Körbenéz és az ablakpárkányon egy levelet lát, amit befúj a szél az ágyára.Felemeli és elkezdi nézegetni majd kinyitja. Elkezdi olvasni majd felsóhajt.-Még itt is ellenőríznek...méghogy elfelejteni,mit is akarnak...lehetetlen lenne...-gondolkozik el és összehajtja a levelet és maga mellé rakja.
|
Ren:*összerezzen,majd Ronnie-ra néz*-Szia...Hát te?-kérdezi meglepetten
Satomi:*leül az egyik asztalhoz,és mit sem tudva Pen állapotáról elkezd enni*-Nagyon rég ettem már.Muszáj legyűrnöm pár falatot...-gondolta
Yuki:*Álmodik.Mindenfélét,össze-vissza.A szomorú gyerekkoráról,a fotózásokról,Satomi-ról,Ren-ről,Hitomi-ról és Atsushi-ról*
|
p:Felébred és körbenéz.-Csaak álom volt...-gondolja és érzi.hogy még mindig lázas de pár fokkal lejebb ment.-Olyan rossz így egyedül lenni itt...-gondolja
R:-Vagy a magasságom miatt nem vett észre vagy annyira elgondolkozott...-gondolkozik, majd megköszörüli a torkát, hátha így észreveszi őt végre
|
Ren:*annyira aggódik és elmerül a gondolataiban,hogy észre se veszi Ronnie-t*
Satomi:*elmegy a büfébe és vesz magának inni meg enni*
|
*A gépek hangját még hallja és a láztól el kezd halucinálni.-Ne...vigyázz...-beszél álmában
R: Szegény...jobbulást neki...-mondta együttérző hangon majd felállt és odament Pen ajtaja elé, ahol állt Ren.Gyanús arccal kezdte el nézni és le sem vette róla a szemét*
|
Satomi:Igen,felébredt de megint elaludt,nagyon ki van merülve szegény.-mondta-Bár nem csodálom...Ezek után...-gondolta,és kirázta a hideg ahogy belegondolt,mit élhetett át Yuki
Ren:*el nem mozdul Pen közeléből,az ajtó előtt toporog,és vár*
|
*Kap lázcsillapítót és újra megmérik a lázát.Még mindig nagyon magas így továbbra sem mehet hozzá be senki. Becsukja a szemét és egyből elalszik. A láz elvette minden erejét*
-Szia-köszön-A nővér nem engedett be Penhez,mert elvileg rosszabbul lett de pontosan nem tudom miért...most a válaszra várok.-mondta-És a barátod mostmár jobban van?-kérdezte,mert emllkezett,hogy a levélbe azt írta
|
Satomi:Hozok neked inni.-mondta és lement a büfébe,és meglátta Ronnie-t-Szia Ronnie!-mondta-Miért ülsz ott?-ment oda hozzá
Ren:*visszaér a nővérrel*
|
P: Feküdt az ágyán.-Remélem...így is kiengednek holnap...-gondolkozott és az ajtót nézte.A szája résnyire nyitva volt és ott vette a levegőt halkan.
R: Bement a kórházba, majd a nővérhez ment. Nem engedték be ezért dühösen leült a kórteremtől nem messze egy székre. -Most mit tegyek?-gondolkozott és keresett volna ismerős arcot
|
Satomi:Yuki...-mondta-Jól vagy?
Yuki:Igen...-mondta halkan
Satomi:Mi a baj?-kérdezi
Yuki:Kicsi Ren haragszik még rám?-kérdezi
Satomi:Ooo...Miért mindig nekem kell az iyleneket elmondani?-gondolta-Öhm...Nem tudom.Ezt vele beszéld meg.
Yuki:Rendben...
|
*Újra megcsörren a telefonja.-Igen?...Jól van...nem tudom,de rajta vagyunk. Szerintem sikeres lesz. Pen jól csinálja...igen...rendben...-lerakta a telefont és körbenézett,hogy senki se hallotta-e a beszélgetést, majd kiment a szobából el a kórházba.
|
*A nővér bejön hozzá és megméri a lázát.Kikerekedett szemekkel nézi a nővér majd kiküldi Ren-t,hogy hagyja pihenni,mert nagyon magas láza lett, ilyenkor már meg szoktak halni. Ad infúziót, fájdalomcsillapítót meg egy adag lázcsillapítót. Halkan pihegett.Résnyire volt nyitva a szeme és a falat bámulta.*
|
Ren:Persze!-mondta és elszaladt a nővérért
Satomi:*bennt ült Yuki szobájában,és várta hogy felébredjen,vitt neki pár cuccot is a lakásáról*-Csak ne tudják meg a paparazzik...Már látopm is a címlaponm:az ismert modell,Yuki Tanaka kórházban...-gondolta,majd megrázta a fejét-Senki sem tudhatja.
Yuki:*Elkezdi hallani a gépek búgását,a szeme lassan felnyitódik,ahogy oldalra néz,megpillantja Satomi-t.Örül neki,de kicsit csalódott ami látszik rajta.*
|
*Felébredt majd körbenézett és megtalálta az üzenetet. Felült az ágyon majd elkezdett fel-alá járkálni. Hírtelen megcsörrent a telefonja.-Igen?...Szia anya...jól...igen...majd...szia...-lerakta a telefont.
|
Becsukta egy pillanatra a szemét majd újra kinyitotta. Fáradtnak érezte magát, pedig sokat aludt. Enyhe pirosság jelent meg az arcán. A bőre szinte izzott. Lázas lett. A szeme könnyes volt.-Szólnál...a nővérnek?-kérdezte erőtlenül, de nem akarta megmondani mi a baja
|
Énis.-mondta mosolyogvaa
Satomi:Hmmm...Ronnie alszik...Hagyok neki üznetet,ha felébredne.-gondolta,és felírta egy papaírra,hogy be kellett mennie a kórházba egy barátjához.Felöltözött és már ment is.Mikor odaért,Yuki még mindig a műtőben volt.-Vajon Ren mit fog szólni ha kiderül,hogy én végig tartottam a kapcsolatot Yuki-val?-gondolta,és fel alá járkált a folyosón
Yuki:*amikor végre vége a műtétnek,ő még mindig alszik,már egy kórterembe tolták*
|
Elmosolyodik*-Örülök,hogy itt maradtál...-mondta halkan
|
[1161-1142] [1141-1122] [1121-1102] [1101-1082] [1081-1062] [1061-1042] [1041-1022] [1021-1002] [1001-982] [981-962] [961-942] [941-922] [921-902] [901-882] [881-862] [861-842] [841-822] [821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
