[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
Pen:-Jól van, igazad van-bökte ki végül kis dünnyögés után, majd becsukta a szemeit és szinte egyből el is aludt.
Noah: Hangosabban vette a levegőt, annyira mélyen aludt.
|
Ren:De akkor kinevetni sem ér.-mondta még mindig vigyorogva,és szorosan átölelte a lányt Satomi:Mosollyal az arcán alszik tovább a fiúhoz bújva. |
Pen:-Ez nem er-jatssza el a durcasat de vegul megenyhul es atoleli a fiut szorosan
Noah:Kiterulve alszik,a szaja is resnyire nyitva,semmit nem erzekel semmibol. |
Ren:Felkacag,majd vigyorog,de abbahagyja,és úgy bújik Pen-hez mint egy ártatlan kisfiú.
Satomi:Szorosabban öleli a fiút,még az egyik lábával is átkarolja a derekát-Enyém...enyéémmm...-motyogta álmában |
Pen:Felnevet es osszerandul,amikor a fiu megcsikizi-Neee!-nyogi ki valamennyire es nevetett tovabb
Noah:Mint akit kiutottek ugy aludt. |
Ren:Hm.Szóval kinevetsz?Na várj csak!-mondta vigyorogva,és bevetődött a lány mellé az ágyba,majd elkapta,magához szorította hogy jól megcsikizze
Satomi:Átöleli a fiút,kicsit szorosabban bújik hozzá és halkan szuszogva alszik tovább. |
Noah:Almaban atkarolta a lanyt es bekesen aludt tovabb.*
Pen:Meg kuncogott egy kicsit majd abbahagyta.-Rendben-mondta mosolyogva es befekudt Ren agyaba es osszekuporodott |
Ren:Öhm...-vigyorodik el zavarában-Talán aludnunk kéne.-mondta
Satomi:Elmosolyodik majd odabújik a fiúhoz és ő is elalszik. |
Pen:Elkezdett kuncogni azon,h a fiu fejem hogyan volt a torolkozo,mert egy pillanatra latta*
Noah:-Kellene-mondta motyogva es ahogyan lehunyta a szemet mar el is szenderedett. |
Ren:Már ő is átöltözött,a fejére egy törölköző volt csavarva mintha nagy,fehér hosszú coffja lenne,amikor Pen belépett gyorsan megdörzsölte a haját,a ruháit és a törölközőt kiterítette száradni.
Satomi:Az bizony.-sóhajtott fel-Ideje lenne aludnunk.-mondta |
Pen:Bement a furdobe es egybol levette a ruhait,majd felvette,amit a fiu adott. Persze a ruhak logtak rajta,de felturte egy kicsit a polo szarat. A hajat kicsit atdorzsolte es igy kicsit kocos,hullamos lett a haja. A ruhait kiteritette,hogy megszaradjanak es kijott a furdobol.*
Noah:Visszacsokolt lagyabban,de erezte,hogy mar nagyon faradt volt,igy megegyszer megpuszilta a lany homlokat es ledolt a lany melle az agyra.-Ez a nap nagyon faraszto volt...-vallotta be sohajtva,hogy faradt |
Ren:Csak nyugodtan.Érezd magad otthon.-mondta és levette a pólóját hogy átcserélje
Satomi:Kicsit később lassabbra veszi a csókot.Végigsimítja néhányszor a fiú hátát majd újra átkarolja a nyakát. |
Pen:-Alig varom,hogy levehessem ezt a vizes ruhat-mondta nevetve,mikozben elvette a neki szant ruhat.-En most...ohm...elmegyek atoltozni-mondta mikozben korbenezett es meglatta a furdot.
Noah:Ugyanolyan hevesen csokol vissza. Ket oldalt tamaszkodott a lany fole hajolva. |
Ren:Jó választás.-vigyorodott el,majd a szekrényéhez ment,és elkezdett kutakodni benne,végül talált a lánynak és magának is száraz ruhát Satomi:Kissé hevesen csókol vissza.Szorosabban öleli a fiút,majd egyik kezével a hajába túr. |
Pen:-Aha...-gondolkozott el mert meg kaba volt az alvastol es megfogta a hajat,amibol tudta facsarni a vizet.-Tenyleg nem artana megszaradnunk...te is csuron viz vagy-nezett vegig a fiun-Hat azt hiszem ezt az ajanlatot nem utasithatom vissza-mosolygott utalva az alvasra.
Noah:-Szoval az...-dorombolt mar szinte es vegul megcsokolta a lanyt |
Ren:Hát,nem volt kulcsom a szobádhoz,úgyhogy az enyémbe hoztalak,jobb ötletem nem volt.-vallotta be-Meg kellene szárítkoznod,csurom víz vagy.A végén még megfázol.-mondta aggodalmasan-Adok ruhát is,amig a tied megszárad.Kivéve ha...Velem akarnál aludni.-mondta reménykedve Satomi:Ühüm.Amikor a kolis szivatásaimat meséltem.-halkult suttogásig az ő hangja is |
Pen:Hirtelen felriad almabol.Korbenez-Hol vagyok?-kerdezte majd a fiura nezett-Elaludtam...-jott ra hirtelen es egy kicsit elszegyelte magat
Noah:-En ilyet mondtam?-kerdezte viccesen es tovabbra is szinte suttogva |
Ren:Beér a szobába,az ajtót bekulcsolja.-Csurom vizesek vagyunk még.-gondolta-Most mi legyen?
Satomi:Hogyhogy és?-kérdezi,de továbbra is mosolyog-És még te rosszkislányoztál le a múltkor.-nevet |
Pen:Meg mindig bekesen aludt,semmit sem vett eszre abbol,ami korulotte folyik.
Noah:Mosolygott.-Es?-kerdezte halkan |
Ren:Annak nem lesz jó vége ha a vén felügyelő banya meglát.Úgyhogy,nincs más választásom.Kazuki amúgy sincs most itt.-gondolkozott vigyorogva,és elindult a szobája felé
Satomi:Egy pillanatra elakad a szava,majd ő is elmosolyodik-Akkor...Nagyon,nagyon rossz kisfiú vagy!-kuncogott,majd átkarolva a fiú nyakát közelebb húzta magához |
[1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [Korábbi]
|