[Későbbi] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
A vámpírvadászokat nem lehet becsapni.-húzta el a száját-Mi van ha meggyűlöl majd?-gondolta
|
Értem akkor mi ez a hírtelen komolyság-pattant fel hírtelen-De ha nem mondjátok el neki akkor ő nem fogja tudni,hogy azok vagytok nem? Hiszen nem látszik rajtatok...annyira...-gondolkozott el csipőre tett kézzel
|
Gyerekkori barátunk,és...Vámpírvadász,akárcsak a mi családunk.-mondta
|
Miért ő kicsoda?-kérdezte és hol Satomira hol Renre nézett
|
Ren:Naaa...Akkor áruld el!-néz rá nagy kutyaszemekkel
Satomi:Kazuki!-mondta mosolyogva
Ren:*elkomolyodik*-Hattori Kazuki?
Satomi:*lehervad a mosoly az arcáról Ren reakcióját látva*-Igen.Miért,mi a baj?
Ren:Az,hogy ő még nem tudja...És ha megtudja...
Satomi:Tényleg...-mondta szomorúan
|
Vajon ki?-gondolkozik el magában és ő is leült az ágyára Ren mellé és Satomira nézett várva a választ
|
Ren:Csak eszembe jutott valami.-mondta,és le is ült Pen ágyára
Satomi:*kijön a fürdőből,a telóját az ágyára hajítja*-Találd ki,Ren,.hogy kijön ide!
Ren:Őőőő...Pikachuuu?-ragyognak fel a szemei
Satomi:*elneveti magát*-Nem,nem!Jobb!
|
Várta,hogy kijöjjön Satomi a fürdőböl és közben Ren-re pillantott.-Most min vigyorogsz?-kérdezte mosolyogva
|
Ren:Vajon kivel beszélhet?-gondolta,miközben követte Pen-t,tekintete Pen ágyán állt meg,és elvigyorodott az emlékre ami eszébe jutott
Satomi:Oké!Szia!-tette le
|
Akkor jó-mondta és közben besétált a szobába.-Kivel telefonál Satomi?-gondolta
|
Ren:Öhm...Igen.Mostmár én vagyok.Renji miatt pedig nem kell aggódnod...Ha újra előtör,megöljük...-mondta-Már ha rájövünk,hogyan kell megölni.-gondolta
Satomi:*megcsörren a telója*-Igen?..Szia!...Komolyan?Az tök jó...Igen,balra fordulsz és már itt is vagy!
|
Akkor mostmár...te vagy itt?? úgy értem nem az apukád?-kérdezte
|
Ren:Igen,tudom.-mondta
Satomi:*elkezd kipakolni a fürdőben,aztán megáll a tükör előtt,egy pillanatra maga elé képzeli az 1 évvel ezelőtti önmagát*-Azért változtam.Végre hajlandó voltam levágni a hajam...De főleg belsőleg...-gondolta-De hiába...Felejteni még mindig nem tudok.-gondolta
|
Igen...és te tudod,hogy én hány éves vagyok meg,hogy micsoda?-kérdezte
|
Akkor jó.-mondta,és a lábával belökte az ajtót-Na és...Satomi elmondott mindent?
|
Elmosolyodott majd elengedte*-Akkor csak összezavarodtam...de mostmár mindent helyreraktam-mondta mosolyogva
|
Semmi baj.-mondta-Rád nem tudnék haragudni...
|
-Téged is...sajnálom, ahogyan múltkor váltunk el...-mondta ő is halkan
|
*ő is átöleli*-Olyan jó újra látni téged.-mondta halkan
|
-Az érzéseid akkor nagyon csalókák...-mondta mosolyogva majd kiegyenesedett majd átölelte úgy, szinte a nyakába ugrott
|
[Későbbi] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
