[Későbbi] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Igazad lehet.-mondta mégjobban elgondolkozva,miközben azt képet nézte az albumban,amin ő volt,Ren,az anyukájuk és Kazuki.
|
Valami oka biztos lehet-mondta-talán ideje lenne elbeszélgetni anyukáddal...-javasolta
|
*felsóhajt--Anyánk nem véletlenül pecsételte le az erőnket.Nem véletlenül akarta,hogy emberként éljünk amíg csak lehet....De...Igazából nem értem,hogy került össze Renji-vel...Akkor még ő is vámpírvadász volt.Így megfogta benne valami?-gondolkozik el hangosan
|
A családod csak elfogadja ki is vagy...hülyeség nem hazajárni...addig menj hozzájuk ameddig van kihez...-mondta tanácsadói hangon
|
Az végülis előny.-mosolyog,majd felsóhajt-Félvámpírnak lenni egy vámpírvadász családban?Hát...Nem valami kellemes.-mondta-Mióta feltörtek a pecsétek,nem is megyünk már haza...Nehogy megtudja valaki.Ki tudja,hogy reagálnának...
|
De nem is mondanám nehéznek így vannak különleges élményeim...és jól megy a töri-nevetett-De neked sem könnyebb...-mondta
|
Értem.-mondta-Nem lehetett könnyű neked...
|
Bevonult a hadseregbe, mert akkoriban kitört egy háború...nem tudom,hogy ott meghalt-e vagy még él...azóta sosem láttam...én meg eljöttem otthonról pár év múlva miután gyanus lett,hogy nem öregszem és állandóan költöztem...-mesélte el nyugodt hangon majd ahogy eszébe jutottak az emlékek kicsit elmosolyodott
|
Értem...-mondta mosolyogva-De...Mi történt?-kérdezi
|
Sóhajt.- Noah...akkoriban ő volt a nagy szerelmem, aki szintén vámpír volt és átváltoztatott...de nem haragudtam rá,mert azt mondta,hogy így örökre együtt lehetünk...-mondta-Mellette az én vagyok...-mondta kicsit elmosolyodva
|
Ő kicsoda?-mutat az egyik képre
|
de jó,hogy nektek van ilyen kiskori fotógyűjteményetek...-mondta majd felállt és a ládikából kivett egy poros albumot.Lefújta a port róla majd visszaült Satomi mellé és kinyitotta. Tele volt sárgás barnás képekkel,amelyeken alul ott volt a dátum is. Mind az 1850-60-as évekből volt.
|
*mosolyog,aztán a legvégén egy ismeretlen férfit lát*-Hát ez meg...Ki lehet...?-gondolta
|
Nevet*-Nagyon aranyosak-mondta miközben nézte a többi képet is
|
Igen ez Ren.-nevet-Az alatta levőn én vagyok...-mondta és rámutatott a másik képre,amin a naplementében áll még kiskorában,a szeme csillog,az arcát felfújta
|
Elnevette magát a képen*-Ez Ren?-kérdezte nevetve-Kíváncsi vagyok rólad milyen képek vannak-mondta mosolyogva
|
Ezt az albumot a nagyapánknál találtuk,de még néztem végig.-mondta,és kinyitotta.Az első képen Ren volt,még kisfiúként,az egész arca csokis volt,a kezei is tiszta csokisak,mégis magabiztosan vigyorgott és egyik szemével kacsintott.
|
Becsukja a naplót majd visszarakja a ládikába és felül az ágyon és egy mozdulattal már Satomi ágyán landol.-Mit csinálsz?-kérdezte kíváncsian
|
*felsóhajt,aztán ő is lapoz és folytatja az írást,majd amikor befejezte,egy fénykép albumot vett elő*
|
Sóhajt-De ez pontosan olyan de csak így maradhatsz biztonságban...majd hozzászoksz-mondta olyan hangon,mint aki tapasztalt ebben és lapozott egyet a naplójában
|
[Későbbi] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
