[1161-1142] [1141-1122] [1121-1102] [1101-1082] [1081-1062] [1061-1042] [1041-1022] [1021-1002] [1001-982] [981-962] [961-942] [941-922] [921-902] [901-882] [881-862] [861-842] [841-822] [821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [Korábbi]
A vonaton kifelé az ablakon nézelődött és közben az agya kattogott.-Ez az év...hamar elelt...nem volt unalmas az biztos-gondolta és elmosolyodott majd neki is egy könycsepp gördült le az arcán.-Szeptemberben folytatás...-gondolta majd sóhajtott
|
Ez a kép...Ez egy 1865-ös kép!Akkor Pen egy vámpír...-gondolta,és legördült egy könnycsepp az arcán-Máris hiányzik....-gondolta-Észre sem vettem,hogy eltelt ez az év.-gondolta,és elkezdte összepakolni a cuccait
|
Kedves Satomi és Ren!
Ami ma történt az felért az én tűrőképességemmel. Azt sem tudom kik vagytok, hogy vámpírok vagy félvámpírok. Amikor visszajöttem a szobába csak azt tudtam,hogy el kell mennem haza,hogy gondolkozhassak azon,amik történtek, de akkor rájöttem én sem vagyok különb. Hogy ezt értsétek nézzétek meg a képet. most tudom ki voltam,ki vagyok és,hogy ki leszek majd. Remélem jól fog telni a nyári szünetetek.Sajnálom,hogy nem szóban tudtunk elköszönni,de muszáj volt hamarabb elmennem. Remélem Ren-t is vissza tudtátok hozni. Szeptemberben találkozunk. Szeretlek titeket.
Pen
Az ágyon ott hevert egy kép fejjel lefelé,amin Pen volt 1865-ben.
|
*sikerült egy pecséttel rendbe hozniuk Ren-t,ezután Ren és Satomi elindultak a koleszba,Yuki pedig haza,időközben mindenki újra a normális alakjában tetszelegett*
Ren:Kösz,Satomi.-mondta
Satomi:Nincs mit.Ezután...Nagyon vigyáznunk kell egymásra.-mondta
Ren:Tudom.-mondta
Satomi:*amikor a szobába ért,látta,hogy milyen üres*-Pen?Pen!-kiabálta,aztán meglátta a levelet
|
A vasútállomásan megvéve a jegyet felszállt a vonatra és elfoglalta a helyét.-Az amnézia teljesen elfelestette velem ki vagyok...de mostmár emlékszem az egész 150 évemre-gondolta-Akkor Yuki is vámpír ahogyan láttam...Satomi valószínű félvámpír..Ren vámpír...nem is tudtam hova keveredtem, de most hogy hazamegyek rendbe tudom hozni magam...-gondolta és a vonat elindult
|
Satomi:Sajnálom,Yuki...
Yuki:Semmi baj.
Satomi:Gyere,igazad van,meg kell védenünk Ren-t!De hogyan?
Yuki:Egy pecséttel...Nem vagyok benne olyan jártas...És nem biztos hogy elég erős lesz...De meg kell próbálnunk.
Satomi:Rendben.-bólint és újra futni kezdenek
|
Lassan kinyitja a szemét és feltápászkodik.-Legalább mostmár emlékszem mindenre...-gondolta és becsukta a ládikát és elővette a bőröndjét és elkezdett belepakolni. Az egész szekrény már üres volt. A bőröndjét telepakolta meg még két táskát és még körbenézett majd ít egy levelet Satominak és az ágyra tette és kilépett a koli szobájából és a bőrönddel egyből a vasútállomásra ment.
|
Satomi:És...Mi van Ren-el?
Yuki:Renji Ren testében van.
Satomi:Hogy mi?
Yuki:Azt gondolom észrevetted,hogy nem sima ember vagy...
Satomi:Hát,ezek a szárnyak mi másra utalnának?
Yuki:Na igen.
Satomi:De akkor...Mi vagyok én?
Yuki:Félig vámpír vagy.
Satomi:Állj meg!-mondta és megállt,a csuklójánál fogva Yuki-t is megállította
Yuki:Satomi segítenünk kell Ren-nek...
Satomi:Ren nagyfiú már!Tud magára vigyázni.
Yuki:-lehajtja a fejét*-Tudom...
|
Döbbenten néz egy képre amit talált. Az ágynak dőlve nézi a képet. A dátum rajta még jobban ledöbbenti és a név.-Oosaki Penelopé 1865-olvasta fel.-Ez én vagyok?-gondolta és a tükörhöz ment. Amikor belenézett felsikított. A haja színe a barna elég furcsa változatában volt, a szeme sötétbarna, a bőre fehér teljesen úgy nézett ki,mint a képen.Hírtelen emlékek törtek fel és ettől a sok dologtól elájult és elterült a földön
|
Yuki:Gyere Satomi!Meg kell találnunk Renji-t!
Satomi:Ki az a Renji?-kérdezi már futás közben
Yuki:Legyen elég annyi,hogy most ő a rosszfiú!-mondta
|
-Ez nekem sok...-nyögte és kirohant a kórteremből,a kórházból egyenesen a koliba. Berohant és a szekrényből elővett egy ládikát, amit magával hozott.-Sosem tudtam mi van benne de mindig magammal vittem...azt hiszem itt a ideje megnéznem...de hol a kulcs?-gondolkozott és a karkötőjére nézett.Szétcsatolta és kinyitotta vele a ládát. A karkötője darabokra hullott.-Ez mi?-gondolta és ő is elkezdett világítani. Nem foglalkozott vele csak kutatott a ládában.
|
Satomi:*fény járja át az egész szobát,ami körülötte összepontosul,amikor a fény eltűnt,Satomi szemei vörösen világítottak,a sebei begyógyultak.felkelt az ágyból,a hátán két fehér szárny volt*-Mi ez?
Yuki:Most nem érek rá elmagyarázni...-mondta
|
Elkezdett hátrálni az ágytól és közben döbbenten nézett,amikor észrevette,hogy a karkötője is elkezd fényleni.-Ez meg mi?Ez a csaj mit csinál?Ki ő?-kattogott az agya és közben a karkötőjét nézte,ami láthatólag megsérült.-Amikor Daviddel harcoltam...megtört a karkötőm...-gondolkozott
|
Yuki:Ne haragudj,hogy ezt etszem,Satomi...-mondta,és odalépett Satopmi ágyához
Satomi:Yuki...Dehát mit...?
Yuki lehunyta a szemét,a kezét Satomi hasára tette,és amikor kinyitotta,a szemei világítottak,ahogy egy furcsa jel is világítani kezdett Satomi pólóján át
Satomi:Yuki mit csinálsz...?
Yuki:Pecsét...Fel!-mondta,és kicsit rányomta a kezét Satomi hasára.
|
-Mi folyik itt???-kérdezi és egyből felpattan és a karkötője így kivillan a kabát alól
|
Yuki:*belép Satomi szobájába*
Satomi:Yuki?!Hát te?
Yuki:Nincs sok időnk,Satomi!-mondta rémült tekintettel,aztán észrevette Pen-t is-Ez a lány...Teljesen átjárja Kicsi Ren illata...-gondolta,miközben összeszűkültek a szemei
|
-Átváltozott...az apjává...vagyis azt mondta de én nem tudom Satomi...én félek...-mondta és látszott rajta,hogy nagyon sokkolva van
|
Satomi:Szi Pen.-mondta gyenge hangon-Mi van...Ren-el...?-kérdezi
Yuki:Fel kell törnöm Satomi pecsétjét,csak így élheti túl,ami most következik...-gondolta
|
Bemegy a kórházba és megkérdezi a nővértől hol van Satomi majd bemegy hozzá a kórterembe.-Szia-köszön neki ahogyan belép majd leül az ágy melletti székre
|
Yuki:Ez Satomi vérének illata...Baj van.-gondolta,és felkelt,a kórház felé rohant
Satomi:Bárcsak tudnám,mi van Ren-el...-gondolta
Ren:*elindul táplálkozni*
|
[1161-1142] [1141-1122] [1121-1102] [1101-1082] [1081-1062] [1061-1042] [1041-1022] [1021-1002] [1001-982] [981-962] [961-942] [941-922] [921-902] [901-882] [881-862] [861-842] [841-822] [821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [Korábbi]
|